2014. április 21., hétfő

Gyorstalpaló az angol polgárháborúról III. - I. Károly halálától Oliver Cromwell haláláig (The Devil's Whore 3-4)

1648. A király legyőzése után Cromwell elhatározta, hogy végleg leszámol a királyság intézményével és az azt támogató presbiteriánusokkal. Parancsára letartóztatták a parlament presbiteriáns felét (140 fő) és csupán egy alig 100 fős independens parlament állt az ország élére. Ez volt a csonka parlament I. Károly ellen per indult.
I. Károly a tárgyalásán


1649 január 6.I. Károlyt a Whitehall-palotában kivégezték. A mai napig nem lehet tudni biztosan, ki volt a hóhér, csak annyi biztos, hogy az először felkért hóhér visszautasította a megbizatást. Károly fejét elrettentésül kiállították, majd visszavarták a testéhez és a Windsor kastély Szent György-kápolnájának VIII: Henrik kriptájában helyezték örök nyugalomra.

1649-1660. A köztársaság, vagy interregnum időszaka.

A király halála után kikiáltották a köztársaságot, melyben a törvényhozó hatalom a 100 fős alsóház kezébe került (a felsőházat eltörölték), a végrehajtó hatalmat pedig a 40 tagú államtanács jelentette.

1649. május 17. Cromwell kivégeztet három egyenlősítő katonát Burfordnál, akik tiltakoztak az Írországi hadjárat ellen.

1649. nyara Cromwell megtámadja Írországot. Az írek összefogtak, de a mindössze másfél milliós ír lakosság nem volt képes megfelelő erőt felmutatni a túlerő ellen, így Cromwell 1650 tavaszára könnyedén legyőzte csapataikat. A brit győzelem után minden képzeletet felülmúló kizsákmányolás és elnyomás kezdődött. Az aprócska ír sziget területeinek kétharmadát elfoglalták az angol nemesek, kisajátítva szinte minden földet.

1649. november arklow-i csata: Az angol sereg legyőzi a nagyobb létszámú ír sereget.

1653 tavasza: A köztársasági Anglia újra a belső széthúzás állapotába került, mivel a skót, ír és holland háborúk alatt az angol parasztság tovább szegényedett. Emellett a száműzetésből önkényesen hazatért Lilburne újra feltüzelte az egyenlősítőket, akik Cromwell ellenes felkelésre készülődtek.

Őszinte John Lilburne


Lilburne 1645-ben börtönbe került parlament ellenes agitációért.1649-ig volt börtönben, ezek alatt az évek alatt egyik röpiratot írta a másik után, többek között az ír és skót hadjárat és maga Cromwell ellen is. 1649-ben bíróság elé állt árulásért, de ártatlannak találták. 1651 ig Lilburne tulajdonképpen hallgatott, utána azonban több peres ügye volt, emiatt a parlament élete végéig Hollandiába száműzte.De onnan 1653-ban engedély nélkül hazatért. Azonnal letartóztatták, először a Newgate börtönbe került, majd 1654-ben a Mount Orgueil várba, Jersey szigetére. A Lord Protector felajánlotta neki szabadulását, ha többé nem agitál a hatalma ellen, de ő ezt visszautasította. Egészsége megrendült, és még abban az évben meghalt.

 A lázadások megelőzésére Cromwell szétkergette a csonka parlamentet és létrehozta az úgynevezett szentek parlamentjét. Az új, 150 tagú törvényhozást az independens gyülekezetek legmegbízhatóbb vezetői alkották. (A tagokat Cromwell környezete, vagyis az államtanács személyesen válogatta ki.)A szentek parlamentje alig fél évig működött csupán, ugyanis 1653 végén Cromwell a hadsereg javadalmazása és ellátása kérdésében ellentétbe került velük. A parlament ugyanis nem támogatta a hadseregnek szánt költségvetést, márpedig Cromwell hatalma mindinkább a hadseregre épült. Az ellentét miatt Cromwell végül 1653 decemberében feloszlatta a szentek parlamentjét, és a továbbiakban már nem is hívta össze. Áttért a nyílt önkényuralomra.

1653 végétől Cromwell felvette a Lord Protector címet - élete végéig tartó időre - és új alkotmányt hozott létre melyben a lord protector államfőként a parlament és az államtanács felett vétójoggal rendelkezett. Az országot 15 katonai körzetre osztotta, és bevezette a katonai közigazgatást. Ám 1656 –ra ugyanazzal a problémával került szembe, mint I. Károly, vagyis bevételekre volt szüksége, ám az adókat csak a parlament segítségével tudta volna beszedetni. Így 1656 végén egy új parlamentet hívott össze. Az új országgyűlés a katonai közigazgatás megszüntetését kérte, és ennek fejébe, még Cromwell királlyá koronázására is hajlandónak mutatkozott. Ám erre már nem került sor, ugyanis Cromwell 1658 szeptember 3–án meghalt, valószínűleg maláriában. (Tehát itt a The Devil's Whore igencsak átírta a történetet. ) Fia Richárd még szintén felvette a lord protector címet, ám a parlament nem engedte, hogy hatalmát megszilárdítsa.

Miután a kivégzett király idősebbik fia – a későbbi II. Károly – bredai nyilatkozatában közkegyelmet, vallásszabadságot, a parlament elismerését ígérte, a parlament támogatni kezdet hazahívását és megkoronázását. Így másfél évvel Cromwell halála után, 1660 tavaszán a parlament nevében Monk tábornok megszállta Londont, és összehívatta a képviselőházat, mely 1660 júniusában trónra ültette II. Károlyt.

Források:
Harmat Árpád Péter:Az angol polgári forradalom
I. Károly
John Lilburne
Oliver Cromwell