A Devil's Whore történelmi kosztümös sorozat ugyan, de néha elég lazán veszi az eseményeket, máskor kissé robogva halad. Tegyük hát helyre a dolgokat! :)I. Károly: I. Károly, Anglia, Skócia és Írország királya 1625. március 27-én lépett trónra. Károly édesapja I. (Skóciában VI.) Jakab király volt, aki azután került az trónra, hogy I. Erzsébet gyermektelemül hunyt el. Károly 1600-ban született Skóciában, de a gyengécske, lassan fejlődő fiúcska gyerekkora nagy részét Angliában töltötte. Károly másodszülött fiúként nem készült az uralkodásra, ám 12 éves korában, a nála hat évvel idősebb bátyja, Henrik belehalt a tífuszba. Károly már azelőtt szembekerült a parlament Alsóházával, mielőtt trónra került volna. Spanyol hercegnőt szeretett volna feleségül venni, de mivel a parlamentben és egész Angliában nagy volt a spanyol ellenesség, az Alsóház nem támogatta a tervet, sőt Spanyolország elleni háborút és protestáns feleségjelöltet követelt. Károly apja, Jakab erre egész egyszerűen feloszlatta a parlamentet, mondván, hogy az arcátlan s magánügyekhez különben sincs semmi köze. Az más kérdés, hogy a spanyolokkal folytatott tárgyalások egyébként is csúfos kudarcba fulladtak.
Károly végül egy katolikus francia hercegnőt vett feleségül, és mikor a parlament aggodalmát fejezte ki, hogy ezáltal újra teret nyer a katolikus hit, Károly ígéretet tett, hogy soha nem tesz engedményeket a katolikusoknak, holott egy titkos szerződést írt alá erről a francia királlyal.
Károly uralkodása alatt végig abszolutista módon, Istentől kapott hatalmára hivatkozva uralkodott, és amennyire lehetett, megkerülte a parlamentet.Ugyanakkor mégsem bírt abszolút hatalommal, mert rendszeres pénzhiánya miatt időről időre rászorult a rendi intézmények segítségére. Az adó megszavazása ugyanis az ő kiváltságuk volt. Mivel a spanyolok ellen folytatott háború kimerítette a kincstárat, a király 1626-ban összehívta a londoni parlamentet, ám az országgyűlés az adómegszavazás helyett Károly törvénysértéseit vette napirendre, és az uralkodói gyakorlat változtatását követelte. A király hamar megunta a panaszáradatot, ezért feloszlatta az országgyűlést, és a korábbinál is erőszakosabb eszközökhöz nyúlt: hogy pénzt szerezzen, különadót vetett ki alattvalóira, miközben tetszése szerint hirdetett statáriumot, hadserege erőszakos bekvártélyozásával, rögtönítélő bíróságaival pedig még több jogsértést követett el, ezzel az angol szabadságjogokat biztosító Magna Charta egyik legjelentősebb rendelkezését rúgta fel.
Károly ezután 1628. március 13-án ismét összehívta a londoni parlamentet, és bár a kezdetekkor közölte a képviselőkkel, hogy az „unalmas viták” helyett támogatást vár tőlük, reményei újfent nem teljesültek. Sőt a parlamentben kidolgozták, majd 1628 májusában elfogadták a Jog kérvénye nevű dokumentumot, melyben követelték az abszolutista kormányzási módszerek beszüntetését. A kérvény nem új jogokat kívánt szerezni az angol rendek számára, hanem éppen a régi törvényekben biztosított szabadságok tiszteletben tartására intette az uralkodót.
Mivel Károly nagyszabású franciaországi hadjáratra készült a hugenották védelmében, beadta derekát, 1628. június 7-én aláírta a Jog kérvényét. A király előzőleg számos – pártján álló – jogász tanácsát kikérte, akik biztosították arról, hogy a parlament által alkotott kérvény a jövőben semmiben sem tudja majd meggátolni terveit. Károly természetesen egy percig nem gondolta komolyan, hogy akár egy pontot is be akarna tartani a kérvényből, így az aláírás után hamarosan feloszlatta a rendi gyűlést, és visszatért korábbi kormányzati módszereihez. Az angol király ezután egészen 1640-ig várt a parlament újbóli összehívásával. 1640-ben az anglikán egyház egységesítése miatt fellázadó skótok jelentettek problémát – a Stuartok ugyanis ennek az országnak a koronáját is birtokolták –, akik három esztendővel korábban indított felkelésük során már Anglia északi területeit is uralmuk alá hajtották. A pénzszűkében álló Károlynak nem volt más lehetősége, mint összehívni a parlamentet, mely 1628-hoz hasonlóan ismét megpróbálta kikényszeríteni sérelmeinek orvoslását a királytól, ám ezúttal már a kijátszása ellen is lépéseket akart tenni, így például kinyilvánította, hogy csak önmagát oszlathatja fel. A politikai játszma képlete egyértelmű volt: Károly abszolút hatalmat akart, a parlament pedig korlátozni akarta őt, ez az ellentét pedig 1642 januárjában, az uralkodó Londonból való elmenekülése után háborúba torkollott.
Források: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1628_junius_7_i_karoly_alairja_a_jogok_kervenyet/
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1649_januar_30_i_karoly_angol_kiraly_kivegzese/
http://en.wikipedia.org/wiki/Charles_I_of_England
Megjegyzések
Megjegyzés küldése