Tommy igen költőien Shelleyh-t idézett. I. Nyugati nyers Szél, Ősz sóhajja, vad! Te láthatatlan! jössz és mintha mord varázsló űzne szellemrajt, szalad a sárga s éjszín s lázpiros csoport: a pestises lombok holt népe, – Te, kinek szekere téli sutba hord sok szárnyas magvat, hűs sötétbe le, aludni, mint a test, mely sírba dőlt, míg azur húgod, a Tavasz szele megint kürtjébe fú s riad a föld s édes bimbónyáj legel a napon s völgyet-hegyet szín s illat lelke tölt; vad Szellem! szálló, élő mozgalom! ki rontasz és óvsz! halld, óh halld dalom! II. Te, kinek – míg az ég reng, – áramán omló felhő, mint hullt lomb, andalog, hullatja busa ág: Menny s Oceán s zápor zuhan s villám, bús angyalok, s kibomlik már kék útad tág legén mint vad menád-haj s szikrázik s lobog az ég aljától, hol kihúnyt a fény az ég ormáig a közelgető vihar sörénye! – Óh, Te, a szegény év gyászdala, ki zengsz, míg rest tető gyanánt az Éj, e roppant sírhalom borúl körül s bús boltját re...